Lázadók

Nem hódolunk meg semmilyen felsőbb hatalomnak önként! Mi szabad szellemű, szelet hámba fogó, lelki vándorok vagyunk! A magunk urai. Néha meg egymásé, persze vannak túlkapások. De akkor is a saját álmainkat követjük, akárhogyan is tiltakozik ellene a valóság. Meghódítjuk a lakhatatlant, megtámadjuk a lehetetlent. Aztán van, hogy megfáradunk, s nagyritkán elgondolkodunk. Például azon, hogy jót akartunk, de nem az lett belőle. Végül is mit jelent, az Istennek való meghódolás? Lehet csak annyit, hogy letenni a fegyvert a tudatlanság csatamezején. Ahol mi üzentünk hadat ok nélküli oktalanságból. Aztán megbékélt tudattal, az egyműködés és tisztelet földjébe már elvethető a szeretet magja. Amelyet azzal a megértéssel kell öntözni, hogy a világ, mely létre hozott minket, nem ellenségünk, hanem végtelen jóakarónk.