Csepp eset

Imádkoztam ne ázzak el, míg a tizenöt kilós Lídlis tyatyorral lebaktatok a vasútállomásra. S valóban csak pár csepp esett. Pedig megfogadtam, hogy nem teszek ilyet. Nem ildomos kéregetni Istentől, sőt, sértés voltaképp. Hiszen jobban tudja Ő mit kell és akar adni, s mi jár nekünk. De hát csak nem bírom ki kihasználás és képmutatás nélkül. Azt is megfogadtam, hogy nem fogadok be több macskát, s most nyúl módjara szaporodnak, s ömlenek rám a kismacskák. Jó fele málha az övék. Ha nem lennék vega, élve megenném őket.
Esős, ködös, de mégis fénnyel teli a táj, hetek ota esők töltik, s tudom a növények igazán élvezik. És ez engem is felvidít. Én a növényekre szavazok! Miközben az oszlopokon lógó, hervadó választási plakátokra sandítok. És lásd Kowának milyen igaza van, amikor Isten humorát dícséri! Ránéztem az egyik adónyelőre: Bogyó Béla.